Umberto Eco: A Foucault-inga

Olvasott embernek tartom magam, de ez a könyv kifog rajta. Eco-nak vagy hatalmas a tudása a témáról vagy leír mindent, amit csak tud, teszi mindezt különböző szereplők látószögén át, külnöböző időszakokban barangolva. Őszintén szólva ezidáig semmit sem tudtam a templomosokról. (Kivéve azt a keveset, amit minden érettségizett ember a fejében tart.) Jelen pillanatban, a könyv 457. oldalán tartva (kb. a fele) hatalmas zűrzavar lépett ennek a kevésnek a helyére, nem tudván megkülönböztetni mi az, ami igaz és mi az, ami Eco fejében létezik csak. Ecot nem lehet passzívan olvasni. Arra indít, hogy fogjam magam és nézzek utána: mi is ez az egész? Mit is csinálnak ezek a templomosok és mi közül van a szabadkőművesekhez?